Csányi Szabina

Tisztelt Tanárok! Kedves egykori/jelenlegi és jövőbeli Diákok!
Nemrég azzal kerestek meg, hogy csatlakozzak az Alumni csoporthoz és osszam meg a gimnáziumban szerzett tapasztalataimat a valamikor és jelenlegi tanárokkal/diákokkal és írjam meg hogyan alakult az életem azóta. Ha csak egy mondatban kellene összefoglalnom azt, miért volt érdemes Svetozar Marković Gimnáziumba járni, akkor azt mondhatnám, hogy azért, mert kamatozott az élet minden területén. A gimnáziumban nem értem el kiemelkedően jó eredményt, az átlagom mindig 4.00 és 4.50 között mozgott, mégis felvételt nyertem egy szerbiai és egy magyarországi egyemre is, a középiskolai alapoknak köszönhetően. Végül úgy döntöttem, hogy a Szegedi Tudományegyetemen tanulok tovább geográfus szakon. Itt tapasztaltam meg először mennyire jó alapokat kaptunk a gimnáziumban, ugyanis az első évben az alapozó tárgyakból minimális energiabefektetéssel könnyedén szereztem jó jegyeket (kamatozott a gimnáziumban szerzett tudás). Amennyiben egy új, nehezebb tantárggyal találtam szemben magam, terebélyes anyaggal, attól sem riadtam vissza, mivel ellentétben sok évfolyamtársammal már középiskolában kialakult a tanulási szokásom (megtanultam tanulni). És itt jön a második dolog ami kamatozott. A kitartás. Habár nekem is voltak olyan tantárgyaim amiknek többször is nekifutottam, mégsem futamodtam meg és sok évfolyamtársammal ellentétben időben végeztem az egyetemen és úgy érzem ezt is a gimnáziumnak köszönhetem. Az egyetem után dolgoztam Szegeden egy szállodában, balkáni piacért felelős értékesítőként és rendezvényszervezőként jelenleg pedig Szabadkán dolgozom a Magyar Nemzeti Tanácsban, ahol szintén kapcsolattartással, a közösségi oldalakkal kapcsolatos teendőkkel és rendezvények szervezésével foglalkozom elsősorban. Természetesen a gimnáziumban szerzett tapasztalatok itt is kamatoznak. Ahogyan a gimnáziumban se könnyű megszerezni egy jó jegyet, meg kell küzdeni érte, úgy minden munkahelyen meg kell küzdeni a megbecsülésért és nem szabad megfutamodni.Összegezve: habár a szabadkai  Svetozar Marković Gimnázium nem tartozik a könnyű középiskolák közé, valóban többet kell tanulni mint egy szakközépiskolában, azt gondolom remekül felkészít az életre és ha újra választani kellene, biztosan megint ebbe az iskolába iratkoznék. Természetesen a tanulás mellett azért itt is mindig jutott idő az nagy bulikra, ezekhez az évekhez köt az első szerelem és itt született meg több életre szóló barátság is. És nem utolsó sorban a legszorosabb barátságok. 
Csatolmányban két kép található: az első a gimnáziumban töltött utolsó tanítási napon készült, a második tavaly, 2019-ben a tíz éves osztálytalálkozón.
Üdvözlettel:
Csányi Szabina (lánykori nevemen: Papajcsik Szabina :))