Laura Kovač

Az Újvidéki Egyetem által kiállított hivatalos diplomámon a délszláv irodalom és szerbhorvát nyelv tanára megnevezés szerepel (1989), posztgraduális tanulmányaimat az anyaegyetememen végeztem, a népköltészet tárgyából szereztem magisztrátust (2002), mindez lehetővé tette számomra, hogy kiegyenlítődjön szenvedély és hivatás, hogy azzal foglalkozhassam, amit szeretek, és ez manapság privilégiumnak tekinthető.

Szigorú, de igazságos tanárnak számítok. Sajátjaim közül is csak a hasonlóakra emlékszem. A diákjaim szavait erőteljesen élem meg, igyekszem külön erőt tulajdonítani a volt tanulóim szavainak. Ez az az időbeli távolság, melyet az előadásaimon is gyakran említek, mely szükséges a dolgok hiteles átlátásához. Remélem, hogy a visszatekintés világossá teszi számomra és nekik is a közös út jelentését.

Az általános iskolában megszerzett négyévnyi értékes munkatapasztalat után 1994-ben munkába álltam a gimnáziumban. Egy rövid “kirándulás” után a Tanítóképző Főiskolán, visszavonhatatlanul meggyőződtem arról, hogy a gimnázium az én végleges választásom. Mint egykori gimnazista, büszke vagyok a majd 30 éves gimnáziumi tanári múltamra. Tisztelem a diákjaimat, és igyekszem elnyerni tiszteletüket. Szerb nyelv és irodalmat, szerb mint nem anyanyelvet és nyelv, média, kultúra választható tárgyat oktatok. A magyar tannyelvű osztályokban értékelem az igyekezetet, a munkához és a tantárgyhoz való hozzáállást. Amennyiben ezek pozitívak és evidensek, az eredmény sem maradhat el.