Történelem
TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS
Szabadka Mária Terézia 1743-as szabadságlevele alapján szabad kamarai mezőváros lett. Jogai bővültek, s az iskolaügy fejlesztése is előtérbe került. Mivel az iskolák az egyház szolgálatában álltak, a városi tanács 1746-ban kérelemmel fordult a helybeli ferencesek tartományi rendfőnökéhez, hogy egy alkalmas szerzetest küldjön, aki a városi ifjúságot a latin nyelv elemeire oktatja. E célra Porubszky Tamás atyát küldték, aki 1747-ben elkezdte munkáját -, amivel a szervezett oktatás alapjai kezdődtek.
1777-ben Bécsben adták ki azt a királyi rendeletet, amely az ország összes iskoláit először egyöntetűen szabályozta. Ezen szabályzat a latin iskolákat grammatikára és gymnasiumra osztja fel. A királyi rendelet név szerint azon városokat sorolja fel, amelyekben ilyen iskolák (általános gimnáziumok) lehetnek. S kilátásba helyezi, hogy a meg nem nevezett városok is, ha kellő alapja és célja lesz, engedélyt nyerhetnek grammatikai osztályok mellett általános gimnáziumok megnyitására is. Szabadka nem volt a kijelölt városok jegyzékén, így a már két meglévő latin nyelvű grammatikai osztály 1778-ban megszűnt. A városi tanácsnak a király elé terjesztett kérvénye alapján 1782-ben ezen osztályok újból működhettek. II. József a tanítás terén is változtatásokat vezetett be. Egyik ilyen rendelete alapján 1787 szeptember 1-jével a latin iskolákban minden tantárgy hivatalos nyelve a német lett. E germanizációs rendeletét mindenki rosszallóan fogadta. Három év múlva a helytartó visszavonta ezt a törvényt és az iskolákba visszaállították a latin nyelvű tanoktatást. Szabadkán 1795-ben hivatalosan három grammatikai és két humán osztály nyilt. Minthogy most már teljes gimnáziumról beszélhetünk, hitelesítő pecsétre is szüksége volt. Ennek körirata: Sigil. Gimnasii M. Theresiopolitani 1795.
1803-tól a gimnáziumnak már hat – 4 grammatikai és 2 humán-osztálya volt. Az 1845-ben meghozott törvény szerint megszüntették a latint, és bevezették a magyart hivatalos tanítási nyelvként. A grammatikai majd pedig az általános gimnáziumban is egészen 1860-ig ferences szerzetesek vagy papok tanítottak. 1860-tól – a hitoktatást kivéve – világi, egyetemet végzett tanárok látják el a pedagógusi teendőket. A XIX. század végéig az iskolaépület a ferencesek kolostora, vagy a városháza melletti raktárépület volt. 1899/1900-ban a Közoktatási Minisztérium kérelmére Szabadka város költségén felépült Raichle J. Ferenc tervei alapján a gimnázium jelenlegi épülete. Ma is itt folyik az oktatás. Az I. világháború ideje alatt, 1914-től az épület hadikórházként működött az Osztrák-Magyar Monarchia katonái számára. A tanítást a polgári fiúiskola épületében szervezték meg. 1919 tavaszától megnyílik a gimnázium bunyevác tagozata. A tanítás akkor először szerbhorvát nyelven, zágrábi tankönyvekkel és magyar tantervek alapján folyik. 1920-tól az államosítás után az intézmény neve: Szabadkai Állami Vegyes Gimnázium. A létszámnövekedés miatt 1925-ben létrehozták a vegyes tagozatokat. Majd ugyanebben az évben Szabadkán megnyílt a leány főgimnázium, először négy- majd nyolcosztályos évfolyammal. Miután 1941-ben a tengelyhatalmak megtámadták az országot, a magyar csapatok április 12-én vonultak be Szabadkára. A tanítás hivatalos nyelve ismét a magyar lett. A háború utolsó éveiben az épület újból hadikórházzá vált. A II. világháború után Szabadkán egy szerbhorvát tanítási nyelvű fiú- és leány főgimnázium, és egy magyar tannyelvű vegyes gimnázium kezdte meg működését.
Az országos változások Szabadkán is éreztették hatásukat a tanügyben. 1950/51-ben a szerbhorvát fiú- és leánygimnáziumot összevonták, s e mellett volt a magyar tannyelvű vegyes gimnázium is. 1955-ben a magyar és szerbhorvát tanítási nyelvű gimnáziumokat egyesítették. Az új intézmény a Moša Pijade Gimnázium nevet kapta, melyben szerbhorvát és magyar nyelven folyt a tanítás. Az 1976-os iskolareform megszüntette a gimnáziumi oktatást. Az ekkor megalakult új intézményt Svetozar Marković Társadalmi Tevékenységek Szakközépiskolája néven jegyezték be. 1988-ig működött ily módon, mikor a tantestület kérelmére a Tartományi Közoktatási és Művelődési Bizottság engedélyezte, hogy az iskola neve Svetozar Marković Gimnázium legyen.