Fehér Flóra

Számomra nem volt kérdéses, hogy gimnazista szeretnék lenni. A gimiről mindenkitől a legjobbakat hallottam és amikor végre magam is beülhettem a gimnázium padjaiba, erről meg is bizonyosodtam. A gimnáziumi éveimre mindig örömmel gondolok vissza. Az első napra, amikor mindannyian megszeppenve vártuk az osztályfőnököt, az új tanárokat, az első feleléseket és ellenőrzőket…Igen, akadtak nehézségek, de azt hiszem, azokat kivétel nélkül mindannyian ügyesen leküzdöttük. Egy nagyon jó közösség tagjai lettünk, ahol ösztönzőleg hatottunk egymásra, segítettük egymást a tanulásban, törekedtünk önmagunkból a lehető legjobbat kihozni, de természetesen a jókedvről soha sem feledkeztünk meg. Sok új dolgot tanultunk meg, igazi kis természettudósokká váltunk. Ez a négy év alatt persze nem csak a tudás terén gazdagodtunk. A gimis kirándulásokra és a sok-sok nevetésre biztosan mindig emlékezni fogok és az ott kötött életreszóló barátságokra. Nem utolsó sorban pedig a gimiben nőttünk fel egymás szemei előtt és váltunk – többé, kevésbé- felelősségteljes felnőttekké.  Egyetemi tanulmányaim során sokszor visszaköszönnek a gimiben tanultak, és ilyenkor nagyon hálás vagyok a gimnáziumnak azért, amit nyújtott nekem. Ha ismét döntenem kellene, gondolkodás nélkül a gimit választanám.