Székely Zsófia

Visszaemlékezés a gimnáziumi éveimre

Amikor általános iskolás voltam, sokan próbáltak meggyőzni róla, hogy a gimi rossz döntés, mert nem lesz szakmám, ha befejezem. Sokaktól hallottam, hogy nagyon nehéz, és hogy bukdácsolni fogok, még akkor is, ha éjjel nappal tanulok. Ez engem nem tántorított el. Gimnáziumba akartam járni, de nem azért, mert nem tudtam „mi akarok lenni, ha nagy leszek”, hanem, mert okos akartam lenni. Így indokoltam a szüleimnek is a választásomat. Ez valószínűleg megmosolyogtatja az olvasót, ahogy annó édesapámékat is, de akkoriban tényleg így gondolkodtam. Most, hogy túl vagyok a gimin, nem biztos, hogy rendkívül okosnak tartom magam, inkább még jobban látom, hogy mennyi mindent nem tudok, de talán ez is a lényege a gimnáziumnak… hogy felnyissa a gyerekek szemét, hogy mennyi minden van a világban, mennyi érdekes dolog, mennyi út, ami járható, és miután a diák belecsippentett mindegyikbe kicsit, kiválaszthatja azt az utat, ami a legjárhatóbb számára, amit a legjobban magáénak érez.

Így kerültem én a gimi természettudományi szakáról közösségszervező szakra az SZTE-re, ami egy társadalomtudományi szakirány, mégsem származik semmi hátrányom ebből. Cseppet sem bántam meg, hogy a gimibe íratkoztam, igaz voltak nehéz napok, hetek, de összességében nagyon jó évek voltak. Már maga az épület múltja és története is büszkeséggel tölt el,  emellett fantasztikus osztályközösségem volt, és a legfontosabb, hogy tekintélyes és bölcs tanáraim, és gondoskodó osztályfőnököm.  Amellett, hogy fantasztikus általános műveltségre tettünk szert, versenyeken, és különböző megmérettetéseken is helytálltunk. A különböző iskolai műsorok tették a tanulós, szürke hétköznapokat színessé, amikor idősebb és fiatalabb diákokkal együtt készültünk különböző estekre, vagy ünnepi műsorokra, amik mindig nagy sikert arattak, nekünk résztvevőknek pedig hatalmas élményt adtak, és új barátságok köttetését tették lehetővé.

Sokat kellett tanulnunk a gimiben, ez tény és való, de a tanulás eredményt is hozott. Úgy gondolom, hogy bármilyen pályára is kerültünk, mindannyian helytállunk az életben, azoknak a tapasztalatoknak és tudásnak köszönhetően, amit a gimiben kaptunk. A gimnázium embereknek való. Nem szabad félni tőle! Néha próbára teszi az ember lelkierejét, de ezáltal lesz a siker a végén mégédesebb!